Kaukázusi juhászkutya

Kaukázusi Juhászkutya

Származási hely: Oroszország

Eredeti feladata: Őrkutya.

Eredeti neve: Kavkazskaïa Ovtcharka

Eredete: Valahol az Észak-Kaukázusban született, ahol mind a mai napig szinte érintetlenül maradt fenn. Ázsia felé elterjedve számos tájjellegű változata alakult ki.

Megjelenése:

Teste: A kaukázusi juhászkutya nagy, illetve igen nagy, erőteljes testalkatú állat. Testének hossza valamivel nagyobb a magasságánál. Háta egyenes, széles és izmos; a rövid és széles lágyék enyhén ívelt. Fara széles, hosszú, lapos és izmos. Magasan tűzött, felkunkorodó farka a csánkjáig ér. Széles, mély mellkasa valamivel a könyöke alá nyúlik. Hasa enyhén felhúzott. Erőteljes lábai függőlegesen, egymással párhuzamosan állnak. Mancsai nagyok, ovális alakúak, az ujjak íveltek. Rövid, izmos nyaka viszonylag magasan ered.

Feje: A masszív fejre a széles koponya, az erős pofacsontok és a széles, lapos homlok jellemző. A középső barázda jól látható, a stop enyhe. Az arcorri rész és a koponya egyenlő hosszúságúak. A szorosan záródó ajkak eléggé vastagok. A magasan tűzött fülek lelógnak (Oroszországban általában rövidre kurtítják a füleit). Szemei kicsik, ovális alakúak, mélyen ülők. A kaukázusi juhászkutya harapása ollószerű.

Marmagasság minimum: 62-75 cm

Testtömege: 40-50 kg

Szőrzete: A kaukázusi juhászkutya szőre sima, aljszőrzete dús. A fejen és a lábak elején a szőrszálak rövidebbek, mint másutt. A fajta három szőrzettípussal ismert: hosszú szőrű, rövid szőrű és középhosszú szőrű. A hosszú szőrű kutyának gallérja van, s a derekát és a farkát is dús, bozontos szőrzet (zászló) borítja. A rövid szőrű kaukázusi juhászkutya farka szintén igen dús szőrű, de nem bozontos, másutt pedig viszonylag rövid. A középhosszú változat egész testét egyforma, közepes hosszúságú szőrzet borítja.

Színei: A fajtát különféle farkasszürke árnyalatokban tenyésztik, a világostól (fehéres) a rozsdaszínűig terjedő rajzolattal, emellett ismert vörös, fehér, deres és tigriscsíkos színekben, továbbá többszínű és mintás bundával is. Az egyöntetű fekete szőrzet hibának számít, a fekete pettyes és az egyöntetű barna bunda pedig súlyos hibának.

Alomszám: 4-8 kölyök

Várható élettartama: 12-14 év

Jelleme: A kaukázusi juhászkutya eredeti hazájában marhacsordákat védelmez a két- és négylábú kártevőktől. Territóriumát elszántan őrzi, független és igen bátorfajta. Szívós, kimondottan domináns magatartású, és tele van magabiztossággal. Különösen figyelmes, és erős késztetése van családja megvédésére. Szőrzete a legzordabb időben is megvédi, ezért gond nélkül tartható a szabadban.

Társas viselkedése: A kutya mindent és mindenkit, ami és aki csak a családhoz tartozik –a gyerekeket, macskákat, csirkéket és bármi egyebet – a sajátjának tekint, s akként tisztel és védelmez. A gyerekeket nem szabad egyedül hagyni a kaukázusi juhászkutyával, mivel ha más gyerekek is jelen vannak, és a játék eldurvul, a kutya a „saját" gyerekek védelmére kel. Az idegenekkel nem törődik, de a család barátait kitörő örömmel üdvözli. Más kutyákkal szemben kifejezetten domináns viselkedésű lehet.

Általános gondozási tudnivalók

Szőrzetápolási igénye: A hosszú szőrű változatot időnként át kell kefélni és fésülni, főként azokon a helyeken, ahol a szőr hajlamos a gubancolódásra. A rövid szőrű változat kevesebb ápolást igényel, a vedlési időszakban az alj-szőrzet elhalt és kilazult szőrszálait egy erős, fémsörtéjű kefével lehet a legkönnyebben eltávolítani.

Tanítása: Aki kaukázusi juhászkutyát akar tartani, annak mind jelleme, mind fizikuma tekintetében erősnek kell lennie. Ez a kutyafajta igen domináns természetű, és a gyengekezű gazdát nem hajlandó főnökeként elfogadni. Soha nem szabad azonban bántalmazni vagy igazságtalanul büntetni. A megfelelő személy a kölcsönös tisztelet kialakításával engedelmes, hűséges társat faraghat belőle, amely akár az élete árán is megvédi a családját és az otthonát.

Mozgásigénye: A kaukázusi juhászkutya mozgásigénye átlagos. A tényleges territóriumán kívül tett séták nem feltétlenül problémamentesek, mivel a kutya a környezetét mindig saját territóriumának tekinti. Ez a fajta nem való lakótelepre. Az a legjobb, ha az otthonát jelentő ház körül jókora, bekerített kert van, ahol kedvére kimozoghatja magát.

Alkalmazásai: A kaukázusi juhászkutya az olyan család számára a legalkalmasabb, amely nagyméretű, bekerített területet tud biztosítani neki. Egy ilyen kutya beszerzését mindig alaposan át kell gondolni; az állat nem bízik az idegenekben, és ha a gazdája nyaralni utazik, vagy új helyre kénytelen adni a kutyát, az komoly gondokat okozhat, mivel nem fogadja el sem az idegenek közelségét, sem egy új „falkavezér” felbukkanását.

Forrás: http://www.kutya-tar.hu/fajtak/kaukazusi-juhaszkutya

Ír szetter

Ír Szetter

Az ír szetter (Irish Setter) ír kutyafajta.

Története:

Az 1570-es években a leírások említettek egy bizonyos szettert, amelyek kiváló vadászkutyák, mivel sem a lábukkal, sem egyéb módon nem csapnak zajt, de ez valószínűleg inkább a spánielekre vonatkozik, amelyek az ír szetter őseinek tekinthetők.

A ma ismert fajtát a 18. század második felében, Írországban kezdték tenyészteni, ezek a kutyák vörös, vörös-fehér és fehér-gesztenyebarna foltos színváltozatban fordultak elő.

Manapság nagyon népszerű ez a fajta, részben kiváló természete, részben a vadászat terén kiemelkedő képességei miatt. Szimata elképesztő: bárhol rejtőzzön is a felkutatandó madár, megérzi, és nyílegyenesen szalad a megfelelő irányba.

Külleme:

Marmagassága 64-69 centiméter, tömege 27-32 kilogramm. Vörös-fehér színezetű rokonainál kecsesebb felépítésű, élénk, mozgékony, játékra mindig kész kutya. Népszerű családi kedvenc, de nem szabad elfelejteni, hogy sok mozgást és foglalkozást igényel. Más szettereknél lényegesen nehezebben szoktatható engedelmességre, de kellő kitartással nagyszerű társsá nevelhető. Mellkasán gyakran látható kisebb fehér folt, ami nem számít diszkvalifikációs hibának a kiállításokon. Hosszú szőrzete rendszeres ápolást igényel.

Jelleme:

Nagyon kedves, barátságos kutya, néha túlságosan is, ezért házőrzőnek kevéssé alkalmas. Szereti az emberek társaságát, jól kijön a gyerekekkel. Más háziállatokkal is együtt tartható. Nagyon intelligens, és ha elegendő pozitív megerősítést kap, könnyen meg lehet tanítani neki bármit. Azonban fontos a következetesség, és hogy mindig pontosan tudja, mit vársz tőle. Nagyon szeret gazdája kedvében járni, igényli a szeretetnyilvánítást és a figyelmet, emellett jutalomfalatokkal is sok mindent el lehet érni nála.

Betegségei:

Általában véve egészséges fajta, bár néhány egészségügyi probléma azért előfordulhat. Az egyik ilyen a csípő diszplázia, a másik az epilepszia. Ez utóbbi gyógyszeres kezeléssel szinten tartható, ezt élete végéig, napi rendszerességgel folytatni kell. A gyomorproblémák sem ritkák, ide tartozik a puffadás, illetve a bélcsavarodás - ez igen súlyos következményekkel járhat, ezért mindenképpen orvosi ellátást igényel.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%8Dr_szetter

Forrás: http://www.haziallat.hu/kutya/kutyafajtak/ir-szetter/2354/

Csau Csau

Csau Csau

Kínából származik, ahol egyes vidékeken húsa kedvelt csemege. A kutyasonkát hamisítják is, ezért a kereskedők "védjegyként" rajta hagyják a csau szőrös mancsát.

Leírása:

Eredeti megjelenésű kutya. Koponyája lapos, arcorri része rövid, szögletes, stopja kifejezett. Szeme kicsi, sötétbarna, keleties metszésű. Füle hegyes, apró, felálló. Orrtükre fekete. Szájpadlása és ajkai ugyancsak feketék. Nyelve kékeslila. Nyaka izmos, rövid, gallérszerű szőrzet borítja. Háta erős, egyenes, ágyéka széles, masszív, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, közepesen hosszúak, erőteljes csontozatúak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete rendkívül tömött, dús, hosszú, a koponyatetőn és az arcorri részen rövid. Színe vörös, fekete, krémszínű, kék, vagy fehér. Marmagassága 46–55 cm, testtömege 20–27 kg. A napi ajánlott ételadag 2100-2400 g. Várható élettartama 11-12 év. Tenyésztői sajnos ma már plüssmackóhoz tették hasonlóvá. Kiváló társ. A városlakó emberek a kutyával szemben támasztott minden igényét kielégíti. Különlegessége lilás vagy lila nyelve.

Eredete:

Legalább 2000 éves kínai fajta; valószínűleg Tibetből származik. Kínába a hódító mongolok révén kerülhetett. Egyes szakmunkák szerint őse a tibeti dog és a szibériai szamojéd spicc. Annyi bizonyos, hogy a Nemzetközi Kennel-jegyzékbe 1877-ben jegyezték be. 

Tulajdonságai:

Eredeti, semmilyen más fajtához nem hasonlítható egyéniség. Méltóságteljes, önálló, ellenálló, nyugodt, csendes kutya, nagyszerű fajta. Egyenes, hűséges, a túlzott gondoskodást nem igényli. Idegenekkel, más kutyákkal bizalmatlan. Igaz, a többi kutyafajta sem szereti a csau-csaut. Azért nem szeretik, mert állítólag nincs "kutyaszaga", így a többi állat bizalmatlan felé. Ő maga rendkívül makacs tud lenni, nem túl barátkozó, de hűséges.

Alkalmazása:

Őrző-védő fajta. Eredetileg harci kutya lehetett, de társasági ebként is nagy múltra tekinthet vissza. A kínai császárok, mandarinok elkényeztetett kedvence volt. Állítólag arra is tenyésztették, hogy a húsát fogyasszák, mert - a kínaiak szerint - igen ízletes. Jó házőrző, de sokan díszkutyának tartják, ám a túlzott kényeztetést nem kifejezetten szereti.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csau_csau

Csivava

Csivava

A csivava a világ egyik legkisebb kutyafajtája. Típusai a chihuahua pelo corto (rövid szőrű csivava), illetve chihuahua pelo largo (hosszú szőrű csivava).

A csivava származása:

Ősi kutyafajta. Mexikóból származik. Kevés információnk van történetéről. Néhány forrás azt bizonyítja, hogy az aztékok és toltékok idejében már őrzőkutyaként alkalmazták. A városfalakon ábrázolták Techichit, a csivava ősét, a kistermetű terrierszerű kutyát. Az Amerikai Egyesült Államokba 120 évvel ezelőtt érkeztek meg a bennszülöttek révén. Európába megérkezése után keresztezték papillonnal, a törpespiccel és a tibeti spániellel. Magyarországra 1960 körül érkezett.

Egy másik elmélet szerint valószínűleg a toltékok és az aztékok szent kutyáinak leszármazottai, amelyek egyszerre voltak áldozati állatok és finom ínyencségek. Mások szerint a már a régi egyiptomiak által is ismert törpék a vikingek hajóival kerültek az Újvilágba, de sokkal valószínűbbnek tűnik a portugál tengerészek podengo pequenójával való rokonságuk. Bárhogy legyen is, a parányi kutyákat amerikaiak fedezték fel Mexikóban.

Tulajdonságai:

Nagy felálló füleivel a legapróbb neszt is meghallja, éppen ezért kiváló jelzőkutya. Aki felületesen ismeri és első megérzései alapján ítéli meg ezt a kutyafajtát, azt hiszi, hogy egy törékeny, visszahúzódó, csendes, kis szerény állatka a csivava. A valóságban igen harcias, a méreténél jóval nagyobb állatokat is megtámad. Méretének megfelelően gyors és játékos.

Általános gondozási tudnivalók:

Szőrzetápolási igénye: A csivava szőrzete nem igényel túl sok ápolást. A rövid szőrű változatot elég egyszer-egyszer átkefélni egy puha gumikefével. A hosszú szőrű kutyák bundáját sörtekefével és fésűvel kell rendbe szedni, de itt sincs szükség túl gyakori törődésre. A szembe időnként megfelelő készítményt kell cseppenteni a csúf könnyfoltok megelőzése vagy csökkentése céljából. Rendszeresen ellenőrizni kell, nem fogkövesek-e a fogai, és a fiatal kutyáknál arra is oda kell figyelni, hogy az új fogak rendesen fejlődjenek. A karmait röviden kell tartani. Ez a kutya eléggé érzékeny lehet a hidegre, a nedvességre és a huzatra – nedves időben nem árt kis kabátot adni rá.

Tanítása: Mivel apró termete miatt nem sok kárt tud tenni, általában nem is nagyon törődnek a nevelésével. Ez nagy hiba, nemcsak a gazda, hanem a kutya szempontjából is. A csivava rendszerint igen értelmes kutya, gyorsan meg tudja tanulni a parancsokat, sőt élvezi is a tanulást. A megfelelő nevelésnek és szocializációnak jó hatása van jelleme fejlődésére.

Mozgásigénye: A csivava annyira apró, hogy többnyire éppen eleget mozog a lakásban is; e tekintetben tehát nem számít különösebben igényesnek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csivava

Forrás: http://www.kutya-tar.hu/fajtak/csivava

Amerikai cocker spániel

Amerikai Cocker Spániel

Ma az egész világon kedvelt, bár meglehetősen kényessé vált fajta. Bármely "vadászkutya" -színben előfordulhat.

Leírása:

Az angol cocker spánielnél kisebb, érdekes megjelenésű kutya. Feje szögletes, arcorri része széles. Szeme sötétbarna. Füle hosszú, lelóg; selymes, dús szőr borítja. Végtagjai rövidek, vaskosak, párhuzamosak, egyenesek. Farkát csonkolják. Szőrzete közepesen hosszú, a fején rövid, mellkasa két oldalán és a végtagjain szinte a földet söpri. Színe koromfekete vagy sárgásbarna, fekete rajzos, ill. fekete-fehér-cserbarna.

Eredete:

Amerikában tenyésztették ki az angol cocker spánielből, méghozzá alig néhány évtized alatt.

Jellemzői:

Élénk, fürge, nyugodt, kiegyensúlyozott természetű, játékos, csendes, jóindulatú, ezért városi tartásra kimondottan alkalmas.

Alkalmazása: Amerikában, mint vadászkutya is népszerű. Európában kedvtelésből tartják.

Marmagasság: kan legfeljebb 38 cm; szuka 35,5 cm

Testtömeg: 10–14 kg

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_cocker_sp%C3%A1niel

Labrador retriever

Labrador Retriever

Származás, tulajdonságok

Nevével ellentétben nem a Labrador-félszigetről származik, hanem Újfundlandról, ahol a jeges vízben a halászok segítője volt. Angliába 1820 körül vitték be Új-Fundlandból. Malesburg gróf látta őket a tengerben, ahogy a tengerészekkel a mély vízben halakat fogdostak. Tetszését megnyerte, s így került Angliába. 1887-ben kapta a labrador nevet, ekkor már Angliában, mint vadászkutya aratott sikert. A századfordulón angol arisztokraták újfundlandikat egyéb retriever fajtákkal, pointerrel és szetterekkel kereszteztek, így a tenyésztés során az ősénél rövidebb szőrű és finomabb testfelépítésű egyedek alakultak ki. Hengeres testű, erős állat. Széles, kissé burkolt koponya, sötétbarna vagy ébenfekete szem, rövid, kemény szőr, a vidráéhoz hasonló, erős, zászlótlan farok jellemzi. Farkát úszás közben kormányzásra használja. Többnyire jeltelen fekete színű.

Marmagassága: 54-56 cm (kan) 52-54 cm (szuka)

Súlya: 25-38 kg.

Várható élettartam: 12-13 év.

Szőrzete rövidebb, tömörebb, mint golden retrieveré. Szőre színe: fekete, zsemle és barna színű. Az a lényeg, hogy sohasem lehet foltokkal, csakis egyszínű labradort fogadnak el. Egyszerűen megbabonázza az embereket a gyönyörű tekintetével, a két szép mogyoróbarna szemével, még az is beleszeret, aki eddig tudomást sem vett az ebekről. Könnyedén tartható fajta, de azért hétvégeként (legalább) neki is jár egy jó kiadós séta, nagyon szereti a kirándulásokat, hegymászásokat is. Ha kell, ott fekszik a gazdája mellett, de ha kell, akkor nagyon energikus is tud lenni. Vigyázni kell az etetéssel, nem kell túl sok ételt adni neki, mert könnyen elhízik. Középtermetű fajták közé tartozik. Imádja a családját, a gyerekeket is nagyon szereti, nem kell félteni tőlük, mert még a fül-farok ráncigálást is könnyen eltűri. Nagyon könnyedén tanul és elég magas az intelligenciája. Nem annyira jó házőrzőnek, hisz éveken keresztül azt tanították neki, hogy az erős állkapcsát ne használja – a vadászatokon nagyon ügyes és egy kis sebet sem ejt a vadon, szinte egy tojást is oda tudna a gazdájának vinni úgy, hogy nem lenne semmi baja sem. Érdemes kihasználni sokoldalúságát, mert ezt a fajtát szinte mindenre lehet használni. De az sem baj, ha egyszerűen csak kedvencként tartjuk.

Alkalmazási területei:

Kábítószer-keresés; Vakvezető kutya; Vízimentő kutya; Vadászat; Szarvasgomba-keresés; Kutató-mentés

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Labrador_retriever

Palotapincsi

Palotapincsi

Ha egy méltóságteljes, hangoskodó kis földszintes csöppre vágysz, a Palotapincsi jó választás számodra.

Méltóságteljes, bátor és magabiztos kisméretű kutya, tapasztalatlan kutyatulajdonosoknak, és tapasztaltabbaknak is bátran ajánlható.

Nagyon barátságos társaságot jelent, alacsony mozgásigény miatt alkalmas társa lehet kevésbé mozgékonyaknak, vagy mozgássérült gazdáknak. Jellemzően szeret ugatni, emiatt jó házőrzőnek.

Igen érzékeny, nem veszi jó néven, ha keménykezűen bánnak vele, kiabálnak rá. Nem jó választás tehát a türelmetlen embereknek, vagy azoknak, akiknek igen kevés szabadideje van.

A csendet szeretők se ezt a fajtát válasszák, hajlamos ugyanis horkolni és tüsszögni pici pofája miatt. Az udvarias gyerekeket szereti, akik nem cibálják. Más állatokkal jól kijön, de érdemes korán hozzászoktatni a társaságukhoz.

Néha vannak energikus és játékos pillanatai, de alapvetően szeret leülni, lefeküdni és pihenni. Akaratos, védelmező. Idomítani nehezebb.

Legfontosabb jellemzői:

Származás: Kína – Peking

Méret: kisméretű

Nevelés: idomítása nehezebb

Szőrzet: bundájának tisztántartása közepes

Vedlés: magas, szezontól függ

Mozgásigény: alkalmanként séta

Energiaszint: alacsony

Védelmi ösztön: alkalmas őrző kutya

Gyerekekhez való viszonya: jó, idősebb, nyugodtabb gyerekekkel

Kölykök száma: 3-5 kölyök

Népszerűség: első ötven legkedveltebb fajta között van

Megjelenés: Kicsi, törékeny egy kis játék szőrgombócra hasonlító fajta. Nagy, hosszú szőrű. 3-6 kg, 20 cm körüli.

Bundájának gondozása: Hetente kétszeri gondozással tisztán tartható a bundája. Különösebb figyelmet csak a vedlési időszakban igényel, ekkor növelni kell ennek a gyakoriságát. Erősen vedlik, allergiásoknak nem alkalmas. A faránál higiéniai okokból gondoskodni kell arról, hogy rövidebb legyen a bundája, gondozott legyen. Szeme sérülékenyebb, játék közben vigyázni kell rá.

Egészsége: Várható élettartalma 12-15 év. Általánosságban egészséges fajta, de azért vannak betegségek, amire figyelni kell: gerincproblémák, térdproblémák, száraz szem, igen forró időjárási körülmények esetén hőguta.

Forrás: http://www.kutyatippek.hu/Palotapincsi

Tacskó

Tacskó

Származási hely: Németország

Eredeti feladata: Vadászkutya a nyúl, a borz, a vaddisznó, a szarvas és a róka vadászatához (föld fölött és föld alatt is).

Eredeti neve: Dachshund

Eredete: A fajtacsoport „őse” a rövid szőrű tacskó volt; a hosszú szőrű és a szálkás szőrű változat más fajtákkal való keresztezések eredményeként alakult ki.

Megjelenése

Teste: A tacskónak hosszú teste, magas marja, vízszintes háta, enyhén ívelt lágyéka, hosszú, széles és izmos fara van. A marmagasság felső kétharmadát maga a mellkas, alsó egyharmadát a mellkas és a talaj közti távolság teszi ki. A farok a hát vonalában folytatódik, és nem lehet túl ívelt. Hasa mérsékelten felhúzott. Testének elülső része izmos, széles és alacsony; a mellkas szemből nézve ovális alakú. A jól fejlett mellkas legmélyebb pontja pontosan a mellső láb mögé esik. A szegycsont erőteljes és annyira előreugró, hogy két oldalán egy-egy mélyedés látható. A váll hosszú és hátrahúzott. Egyenes és párhuzamos lábain jól kirajzolódnak az ízületek. Mancsai zártak, lábujjai ívesek. Feszes, izmos nyakát magasan és kissé ívelten tartja.

Feje: A hosszú fej egyenletesen keskenyedik az orr felé, de nem hegyes. A stop nem túl feltűnő – minél kevésbé feltűnő, annál jobb –, az orrnyereg pedig enyhén íves. Keskeny ajkai feszesek. A magasan tűzött fülek szépen lekerekítettek, nem lehetnek sem hegyesek, sem hátrahajlók. A fül elülső széle a pofa mellett csüng. Ovális alakú, közepes nagyságú szemeinek tekintete nem lehet átható. A tacskó harapása ollós vagy harapófogós.

Marmagasság minimum: 16-25 cm

Testtömege: 

- a tacskó súlya nem haladhatja meg a 9 kg-ot.

- a törpetacskó súlya 5-7 kg.

- a kaninchen mintegy 4 kg-ot nyom.

Szőrzete: A fajtának három szőrzetváltozata van: a rövid szőrű, a hosszú szőrű és a szálkás szőrű. A rövid szőrű tacskó szőrzete rövid, sűrű, fényes és a testéhez simuló. A szálkás szőrű tacskó egész testét sűrű, tömött, merev szálakból álló fedőszőrzet és sűrű aljszőrzet borítja. Az arcorri részen bajuszt és szakállt visel, s a szemöldöke is bozontos. A szálkás szőrű tacskó fülein igen rövid a szőr. A hosszú szőrű tacskóra a hosszú, csillogó, selymes tapintású szőr jellemző. A fedőszőrök a test alsó részén, a derékon, a farkon és a füleken még hosszabbak.

Színei: A tacskókat számos különböző színben tenyésztik:

- Egyszínű vörös. E kutya színe a sárgásvöröstől a sötétvörösig terjedhet, s a szőrzetben elszórtan fekete szőrszálak is lehetnek. A fehér rajzolat nem kívánatos. A tiszta vörös szőrzetű állatok ebben a színben ideálisak.

- Kétszínű. Fekete vagy barna az alapszíne, rozsdás vagy sárgás cservörös rajzolattal a szem fölött, a száj két oldalán, az alsó ajkakon, a fül belsejében, a lábakon, a farok alsó oldalán és a végbélnyílás körül. A fehér színű, illetve a túl nagy cserbarna rajzolat nem kívánatos.

- Foltos vagy csíkos. Az ilyen kutya fekete, vörös vagy szürke alapszínén egyenletes eloszlású világosabb foltok, illetve csíkok láthatók; egyik szín sem lehet domináns. A tigriscsíkos egyedek szeme olykor kék színű, de ez nem kívánatos. A csíkos tacskó sárga vagy vörös alapszínű, sötétebb csíkokkal; ez a változat nem gyakori.

A fenti három színváltozat mellett mások is megengedettek, például a szálkás szőrű tacskónál oly népszerű „vadkanszínezet”. Noha mindhárom szőrzetváltozatnál sok megengedett szín van, a rövid és hosszú szőrű tacskókat főként vörös és fekete-cserbarna színben tenyésztik, emellett néha barna-cserbarna, és ritkán csíkos színben is. A szálkás szőrű tacskót szinte kizárólag a vadkanszínezetben tenyésztik, ritkábban pedig fekete-cserbarna színben.

Alomszáma: 4-6 kölyök

Várható élettartama: 10-14 év

Jelleme:

A tacskó eleven, közismerten értelmes, találékony és okos kutya. Nem a legengedelmesebb fajta, az akaratossága néha már komikus. A tacskó csupa ellentét. A terepen igen bátor, szívós és kitartó, odahaza azonban szereti a megszokott kényelmet, nagyon vágyik a figyelemre, és szemmel láthatóan kétségbe esik, ha szigorúan beszélnek vele. Ragaszkodik a gazdájához, és nem szereti, ha magára hagyják, bár hajlamos arra, hogy vadászösztöne hatására magányos felfedezőurakra induljon. A tacskó többnyire energikus és mozgékony, de nem szilaj. Csak akkor ugat, ha ismeretlen zajokat hall, s ha igazán bátor, meg is kísérli megállítani a betolakodót. Kiváló a szimata. Viselkedésére a rendíthetetlen eltökéltség jellemző: ha egyszer elhatároz valamit, rendkívül ügyesen tudja manipulálni a gazdáját a cél elérése érdekében.

Forrás: http://www.kutya-tar.hu/fajtak/tacsko

Puli

Puli

Származási hely: Magyarország

Eredeti feladata: Juhászkutya

Eredete: Ázsiai eredetű magyar terelő pásztorkutya. Ősi változata minden valószínűség szerint vándorló, nomád pásztorkodással foglalkozó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe. Modern típusa a századforduló körül formálódott ki.

Megjelenése

Teste: A puli közepes termetű, négyzetes felépítésű kutya. A mérsékelten hosszú, izmos nyak simán hajlik át a hát vonalába. Teste kvadrikus, azaz a testének hossza ugyanakkora, mint a marmagassága. A bordák szépen íveltek. Lábai egyenesek, szépen kirajzolódó ízületekkel. Farkát a háta fölé hajlítja, így azt a benyomást kelti, mintha a háta a lágyék fölött felfelé emelkedne.

Feje: Kicsi, finom csontú feje szemből kereknek tűnik, de a széles kerek agy koponya a kívánatos. Az arcorri rész rövidebb, mint a koponya, az orrnyereg mindig egyenes. A stop jól látható. A széles és (lekerekített) V alakú fülek lelógók, a szem vonalából erednek és sokszor magasan tűzöttek. Bozontos szemöldöke alatti mandulavágású szemei értelmes, eleven tekintetűek.

Marmagassága: A kanok marmagassága 40-44 cm, a szukáé 37-41 cm.

Testtömege: A kanok súlya 13-15 kg, a szukáké legfeljebb 13 kg.

Szőrzete: A puli szőrzete igen egyedi és nagyon jellegzetes. A felnőtt kutya testét teljesen beborítják az összenemezesedett szőr zsinórjai. A zsinórok a fejen és a lábakon mintegy 3-6 cm hosszúak, a testén a kifejlett szőr a földig ér. Több évig is eltarthat, mire ez a sajátos zsinóros szőrzet teljesen kifejlődik. E legelterjedtebb és legkedveltebb szőrzet mellett más típusok is ismertek – például az, amelynél az állat testét nemezes lapokká összeállt szőr borítja. A kiállításokon az ilyen lemezeket nem mindig tekintik előnyös vonásnak.

Színei: A pulik többsége fekete, de vannak fehér, illetve szürke. Ez a kutya soha nem lehet többszínű, sem csokoládébarna. Igen ritka a maszkos fakó puli, amelynél a pofa fekete színű, a test többi részét pedig más, világosabb színű szőr borítja. A mellén minden színezetnél megengedett némi fehér, feltéve, hogy az nem nagyobb 3 cm-esnél. Az orr fekete, a bőre kékesfekete, kivétel a fehér pulik – az ő bőrük rózsaszín. A fehér puliknál a szem fekete, vagy sötétbarna, a többi színezetnél a szemek lehetnek kávébarnák. A puli szeme soha nem lehet világosbarna.

Alomszáma: 4-7 kölyök

Várható élettartama: 12-14 év

Vérmérséklete

Jelleme: A puli értelmes, eleven karakteres kutya. Kiváló házőrző, amely habozás nélkül megvédi családját és otthonát. A családhoz igen hűséges, de a természetben mindig megmarad némi független vonzás. Szeret a szabadban lenni, bármilyen legyen is az idő. Az idegenekkel szemben eleinte tartózkodóan viselkedik, és később sem kedvel meg mindenkit. A jelleme nagyban függ a gazdájától.

Társas viselkedése: A puli általában jól megfér a többi kutyával, s a más háziállatokkal való kapcsolata is csak ritkán okoz gondokat. Rendszerint jól kijön a gyerekekkel is. Hajlamos arra, hogy különösen szoros kapcsolatot alakítson ki a család valamelyik tagjával, aki attól kezdve számíthat a kutya figyelmére és fokozott szeretetére.

Általános gondozási tudnivalók

Szőrzetápolási igénye: A puli kölykök rövid bodros szőrrel jönnek a világra, amely csak egyéves korukban kezd „tincsesedni”. A puha aljszőrzet szálai összeakadnak a durvább tapintású, hosszabb fedőszőrzettel, és ez megindítja a tincsekké összeállás folyamatát. A magától kialakult tincseket kell évente kétszer korrigálni, például a hát és farok találkozásnál. A felnőtt puli sohasem hullatja a szőrét, és egyéves kora után sem kefélni, sem fésülni nem kell, viszont a szőrét gyakran vágni kell, hogy ne botoljon bele. Ahol nemezesedett a szőrzet, ott nem foglalkoztak eleget az állat szőrével. Ennek a szőrzetnek fő hátránya az, hogy könnyebben beleakadhatnak az ágak.

Ezt a fajtát csak akkor szabad megfürdetni, ha az valóban feltétlenül szükségessé válik, és akkor is legfeljebb nyáron, ugyanis a sűrű szőrzet néha csak napok alatt szárad meg teljesen. A teljes száradás után is ajánlatos egy napig lakásban tartani. Fiatal korban nem ajánlott a gyakori fürdetés, mert nehezíti a tincsesülést. A száj körüli szőrt valamivel gyakrabban érdemes mosni – és ugyanez érvényes az ágyék és a hasalj szőrére is. Felnőtt korban óvni kell, mert hamar megfázáshoz vezet a nagy tömegű nedves szőr. De fürdetés nélkül a fehér színű puli nem marad fehér.

A teljes zsinóros szőrzet általában csak a kutya hároméves korára alakul ki, de még egy további évig is eltarthat, mire a zsinórok mindenütt egyforma hosszúvá válnak. Időnként ellenőrizni kell a kutya szemeit és hallójáratait is.

Tanítása: A puli elég értelmes ahhoz, hogy gyorsan megértse a gazdájától kapott parancsokat, de az már a nevelés során alkalmazott megközelítéstől függ, hogy engedelmeskedik-e azoknak. Ha újra meg újra ugyanazt a parancsot hallja tőlünk, az felerősíti a természete független – és olykor makacs – oldalát. Célszerű foglalkozásokat némi hancúrozással és labdázással vegyíteni, hogy a kutya számára tartósan élvezetesek maradjanak. Ha a gazdája jól reagál e fajta viselkedésére, és főként a helyes viselkedés jutalmazásával neveli kutyáját, akkor rövid idő alatt szinte bármire meg tudja tanítani. A puli – főként, ha kan – elég domináns viselkedésű lehet, ezért a nevelése és tartása során igen következetesnek kell lenni, de ennél is fontosabb a szeretet. Félénk természete miatt tanácsos a kutyát kölyökkorában a lehető legtöbb emberrel összeismertetni, mivel így megelőzhető, hogy az idegenekkel szembeni bizalmatlansága eltúlzottá váljon.

Mozgásigénye: A puli mozgásigénye átlagos, de ahhoz is jól alkalmazkodik, ha néha a megszokottnál rövidebb ideig tart a séta. Ezt a kutyát kegyetlenség unalmas életre kárhoztatni – akkor érzi igazán jól magát, ha kedvére hancúrozhat és játszhat. Ezt – részben a különleges szőrzet miatt – már nézni is nagy élmény. Általában szeret labdázni és apportírozni is.

Alkalmazásai: Megfelelő gazda mellett a puli igen jó eredményeket érhet el egyes kutyás sportokban, például az ügyességi próbákon vagy labdázásban.

Forrás: http://www.kutya-tar.hu/fajtak/puli

Dalmata

Dalmata

Eredeti neve: Dalmatinac

Eredete: Ősi jugoszláv/horvát fajta, de tulajdonképpen már ókori egyiptomi reliefeken, domborműveken láthatók dalmataszerű pöttyös kutyák. A dalmata modern változatát az angol tenyésztők alakították ki.

Leírás:

Arányos felépítésű, vizslaszerű megjelenésű, szép kutya. Feje hosszúkás, orrtükre fekete ill. barna. Szeme kerek, barna vagy borostyánszínű. Füle szorosan a fejéhez simulva lelóg. Nyaka szépen ívelő, háta egyenes és feszes, ágyéka kissé felhúzott. Végtagjai egyenesek, erőteljes csontozatúak. Mancsa kerek, ujjai boltozatosak. Farka lelóg, a csánkig ér, figyelő helyzetben kissé felemeli. Szőrzete rövid, sűrű, sima. Színe fehér alapon fekete vagy májbarna foltos.

Tulajdonságai:

A dalmata jó kedélyű, barátságos és értelmes kutya. Társaságkedvelő, kiegyensúlyozott természete van, a gazdáját és családját nagyon szereti, és minden érdekli, ami körülöttük történik. Éber eb, mindig jelzi, ha valami nincs rendben. Nem érdemes arra számítani, hogy jó házőrző lesz, mert hiányzik belőle az agresszivitás. A dalmata nagyon szereti a társaságot, remekül kijön a gyerekekkel és más kutyákkal is. Rendszerint a macskákkal és egyéb háziállatokkal való együttélése sem okoz gondot, feltéve, hogy megfelelő volt a szocializációja. A látogatókkal szembeni magatartása a kutya egyéniségétől függ: vagy éberen, vagy vonakodóan viselkedik. Városi tartásra alkalmas luxusállat.

Alkalmazása:

Valamikor főként lovasok, postakocsik kísérője, védelmezője volt. Manapság főként kedvencként tartják, Amerikában rendőrkutyaként használják. Házőrző, jelzőkutya és testőr, vadásznak is vele.

Marmagasság: kan 55-61 cm, szuka 50-58 cm

Testtömeg: 25-30 kg

Alomszám: 6-9 kölyök

Várható élettartam: 10-14 év

Forrás: http://www.kutya-tar.hu/fajtak/dalmata

Magyar vizsla

Magyar Vizsla

A rövidszőrű magyar vizsla világszerte az egyik legismertebb magyar vadászkutya. Legközelebbi rokona a drótszőrű magyar vizsla.

Régi magyar vadászkutya, amely több fajta keresztezéséből alakult ki. Már honfoglaló őseink mellett, akik szenvedélyes vadászok voltak, feltűnt egy vadászkutya, amely követte őket a vándorlások során a Kárpát-medencébe. Sárga, esetleg barna színű, néha foltos volt, s a vadászat minden mozzanatánál segítségére volt a vadásznak. Ez a mára kihalt kopó volt a mai magyar vizsla őse.

Külleme és jelleme

A magyar vizslákra jellemző az elegáns megjelenés, a könnyed felépítés, a harmonikus mozgás. Testalkata szikár, a szépség és erő harmóniáját tükrözi. A rövid szőrű vizsla zsemleszínű szőrzete alig kíván gondozást. A lakásban tartott példányok szőre egész évben hullik, ezért rendszeres kefélést igényel. Középnagy, 50–60 cm marmagasságú, 20–26 kg súlyú (egyes megtermett példányok akár a 35 kg-ot is elérhetik), rendkívül elegáns megjelenésű és mozgású, kedves, engedelmes természetű, még a vizslák közül is kitűnik intelligenciájával. A vizslák között a legsokoldalúbbnak tartják, amely egyedül végzi el a pointerek, szetterek és a többi vadászkutya munkáját, szóval igazi mindenes. Helyt kell állniuk vízen, mezőn, erdőben is. Kiváló a szaglásuk, a levegőben terjedő szagokat persze a körülményektől függően, mint például páratartalom, szélerősség,hőmérséklet akár 150 méterről is megérzik így a megsebzett vadat is könnyen megtalálják és megfelelő távolságból „megállják”. Amikor megmozdul a vad, a vadásznak kell el döntenie, hogy lelőhető-e a vad vagy sem, ezalatt a vizslának egy helyben kell maradnia. A lelőtt vadat készségesen a gazdájuk elé viszik. A rövid szőrű magyar vizsla nemcsak vadászkutya, hanem a család kedvence és a gyerekek játszópajtása is, hiszen intelligenciája, alkalmazkodóképessége minderre alkalmassá teszi. Nyugodt, jóindulatú, érzékeny, a durva bánásmódot nehezen viseli.

Rendkívül könnyen tanítható, de házőrzőnek nem alkalmas: a besurranót éppúgy körülrajongja, mint a közeli barátot.

Betegségek:

A fajta hajlamos genetikai betegségekre, mint a daganat, szív-elégtelenség, allergia, külső hallójárat gyulladása, szemészeti probléma, csípőízületi diszplázia, epilepszia. A leggyakrabban előforduló betegség a Vizsla Myositis, amely nyelési problémákat, habos nyáladzást okoz. Az állkapcsok körüli izmokat gyengíti meg, nehézkessé téve a táplálkozást a kutya számára.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B6vidsz%C5%91r%C5%B1_magyar_vizsla

Bernáthegyi

Bernáthegyi

A bernáthegyi (németül Bernhardiner) a munkakutyák közé tartozik, az alpesi masztiff leszármazottja. Állóképességének növelése érdekében újfundlandi vért vittek bele. Az amerikai kontinensen jobban elterjedt, mint Európában. Mérete ellenére mindig sima és könnyed a mozgása.

Méretei:

Mérete: 61-80 cm.

Súlya: 50-90 kg.

Élettartama: 11 év

Külső megjelenés:

A bernáthegyi háta igen széles, és egészen a lágyékáig vízszintes, majd onnan enyhén lejteni kezd a far felé. A marja hangsúlyos. Farka hosszú, vaskos és erős. Általában lógatva tartja, de a vége visszakunkorodhat. A szépen ívelt mellkas a könyökig ér. Hasa enyhén felhúzott. Lejtős válla igen izmos. Mellső végtagjai egyenesek és erősek. Mancsai szélesek, az ujjak majdnem zártak. Nyaka erőteljes, rajta határozott - de nem eltúlzott - redő található. A fej tövénél jól látható egy barázda. A bernáthegyinek erős, lenyűgöző feje van, jól látható szemöldökkel és stoppal. A rövid, erős arcorri rész magassága nagyobb, mint a hosszúsága. A jól fejlett ajkak ívesen hajolnak rá az alsó állkapocsra. Koponyáját erős csontozat jellemzi, orra nagy és fekete, szeme sötétbarna. Nyaka tömzsi, izmos. Szőrzete alapján megkülönböztetünk rövid szőrű és hosszú szőrű bernáthegyit. A rövid szőrű kutyák szőre testhez simuló, érdes tapintású, de nem durva. A hosszú szőrű egyedek szőrzete közepesen hosszú, egyenes vagy hullámos, ám sohasem göndör.

Szőrzetének színe: narancssárga, mahagóni, vörös, fehér. A bernáthegyire a vöröstől a sárgáig terjedő alapszínek jellemzők fehér rajzolattal, vagy a fehér alapszín vöröstől barnássárgáig terjedő színű rajzolattal. A fehér szőrzet csíkszerű foltokkal is előfordul. A kutya mellén, mancsán, orrán és homlokán fehér rajzolatnak kell lennie. Kötelező továbbá a fehér farokvég és a nyakon körbefutó fehér sáv is. A fejének arcorri részén látható sötétebb rajzolatot a kutya maszkjának nevezik.

Viselkedése:

Intelligens, gyengéd és megbízható fajta. Hidegben érzi magát igazán jól. Nagy mérete miatt a tartása, étkeztetése biztos anyagi hátteret igényel. Ez az eb jó természetű, barátságos, kiegyensúlyozott. Kimondottan érzékeny a haragos szavakra és az otthonban uralkodó légkörre. A családjával szemben odaadó, gyakran kimutatja szeretetét, és nem kedveli, ha valamiből kihagyják. Nem ugat sokat. Ha szükséges, megvédi gazdáját és annak otthonát, de nem ez az elsődleges feladata. A felnőtt példányok általában nyugodtak, de vannak mozgékonyabb példányok is, főként a rövid szőrű kutyák között. A bernáthegyi jól kijön a gyerekekkel és a többi kutyával egyaránt. Általában a háziállatok sem jelentenek gondot a számára. Más kutyákkal jól megfér, de azt nem tűri, hogy azok erőszakosan viselkedjenek vele. A becsületes szándékú idegenekkel szembeni magatartása a közöny és a barátságosság között változhat.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bern%C3%A1thegyi

Rottweiler

Rottweiler

Története:

A rottweilernek nincsenek északi ősei. Amikor a római légiók visszavonultak Észak-Európából, otthagyták a kutyáikat, és ezek az erős kutyák hasznossá váltak. A középkorban Rottweil városában kezdték ezeket a kutyákat helybéli juhászkutyákkal keresztezni. Így jött létre az úgynevezett rottweiler mészáros kutya, melyeket vágómarhák terelésére használtak. Ezeket a kutyákat nagy előszeretettel vetették be a harcok során.

Jellemzők:

A kanok tömege 50–60 kg, míg a szukáké 40–45 kg. Színe fekete-vörös. A rottweiler-tenyésztés arra törekszik, hogy egy olyan erőtől duzzadó fajta fejlődjön ki, amely súlyos egyéniséget tükröző összmegjelenésében ne legyen híján nemes vonásoknak.

Barátságos, békés alaptermészetű, jó idegzetű, hűséges, engedelmes, kitűnően tanítható. Megjelenése erőt sugároz, magabiztos, kiegyensúlyozott, szereti a gyerekeket. Tartózkodó, a környezeti befolyásokra nyugodtan reagál, de fenyegetés esetén védekezési készsége, jól kifejlett küzdő és védőképessége előtérbe kerül, a fájdalmas hatásoknak félelem nélkül ellenáll. A rottweiler nemcsak kiváló szolgálati, mentő, kísérő, rendőrségi, katonai, őrző-védő kutya, de családi, hobbi kutyaként is kitűnő. Ahhoz, hogy a rottweiler engedelmes, megbízható társ legyen, a kutyát megfelelően kell tanítani, nevelni sok szeretettel, játékkal, határozott irányítással.

Természete:

Barátságos, gyermekszerető, kitartó, megbízható, de határozott irányítás hiányában, megmutatja, hogy ki az „úr” a háznál. Főleg a kanok hajlamosak domináns viselkedésre, de következetes neveléssel, szocializációval, a dominanciára törekvés csökkenthető. Kiváló családi kutya és remek pajtás. Fő feladata az őrzés, gazdája biztonságáért akár az életét is adná. Egygazdás fajta, feltétlen engedelmességgel csak szeretett gazdájának dolgozik, de a családba beilleszkedve, többiektől is elfogad parancsokat. Saját területén belül megkérdőjelezhetetlenül ő az úr, azon kívül azonban megfelelő szocializációval tökéletesen nyugodt, agressziótól mentes.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rottweiler

Németjuhász

Németjuhász

A német juhászkutya Németországból származó közepes termetű kutyafajta. Okos, kedves, játékos kutya, és mindemellett hűséges társ. Gyakran alkalmazzák nyomozó-, mentő- és vakvezető kutyaként, de ideális háziállat lehet egy családnak is, mert remekül megérteti magát a gyerekekkel.

Ahogy azt a neve is mutatja, a fajta Németországból származik. Az ónémet juhászkutyából és különböző pásztorkutyákból tenyésztették ki. Végleges, mai formáját az 1800-as évek körül érte el. Eredetileg a neve Deutscher Schäferhund.

Intelligens, mozgékony, kiegyensúlyozott. Szinte mértéktelen a temperamentuma, ennek ellenére engedelmes, figyelmes, elfogulatlan, a feladatokat jókedvűen végzi. Kellemes társ a háznál, imádja a gyermekeket, barátságos a háziállatokhoz. Ideális munkakutya, nagyon nehéz helyettesíteni.

Marmagasság: kan: 62,5 cm, szuka: 57,5 cm.

Színezet: leggyakoribb a fekete hát, cser barna alapszín fekete nyereggel vagy aranysárgától a szürkéig terjedő rajzolatokkal, egyszerű szürke (ordas), ordas alapszín világos vagy barna jegyekkel, egyszínű fekete, ez utóbbi nagyon ritka, egyszínű fehér, ez főleg az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában gyakori.

Szőrzet: sima, félhosszú szőrzet ("Stockhaar"): a fedőszőr durva, tömör, a szőrszálak szorosan simulóak. Sima, hosszú szőrzet ("Lang-stockhaar"): az egyenes szálak hosszabbak, ez a szőrzet az időjárással szemben nem olyan ellenálló, mint a félhosszú szőrzet. Hosszú szőrzet ("Langhaar"): aljszőrzet többnyire nincs, az időjárással szemben nem ellenálló, Magyarországon az ilyen szőrzetű kutya nem tenyészthető.

Testsúly: szuka: 25-35, kan: 30-40 kg.

Vérmérséklete

Igen értelmes és munkaszerető fajta. Észreveszi, sőt meg is érti, mi zajlik a környezetében, s természetes feladatának tekinti a családtagok, az otthon és család tulajdonának védelmét. Rendkívül hűséges, gyengéd, barátságos és magabiztos. Noha a család minden tagjával – a gyerekekkel is jó viszonyban van, általában különösen erősen kötődik egyvalakihez. Nem hagyja magát idegenektől megvesztegetni. Kiváló a szimata. Szőrzete minden időjárásban megfelelő védelmet nyújt, ezért a német juhászkutya nyugodtan tartható szabadtéri kifutóban is. Megjegyzendő, hogy társaság tekintetében más kutyák nem helyettesíthetik a gazda szerepét. A német juhászkutya életének központjában a gazda áll, és minden igyekezetével azon van, hogy a kedvében járjon.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9met_juh%C3%A1szkutya

Dobermann

Dobermann

A dobermann az egyetlen német fajta, amely kitenyésztője nevét viseli Friedrich Louis Dobermann (1834. január 2. – 1894. június 9.)

Tulajdonságai:

Elegáns és nemes felépítésű, erős és szikár a testalkata. Régebben vágták a fülét és a farkát, ma már ez hazánkban nem divat és a csonkolást egyes országokban szigorúan tiltják. Színe: fekete, barna, kék élesen körülhatárolható rozsdavörös színnel. Általában indokolatlanul áll agresszív kutya hírében, bár fontos hogy már kölyök kora óta határozottan és következetesen neveljük. Könnyen képezhetők, és engedelmes, hűséges házőrzők. Nemcsak bátrak, hanem éberek, mozgékonyak és energikusak is. Mivel erős állatok, mindig figyeljünk rá, ha kisgyerek közelébe kerül.

Méretei:

Marmagassága: 68–72 cm (kan), illetve 63–65 cm (szuka).

Testtömeg: 30–40 kg.

Várható élettartam: 10-14 év

Tanítása: Ez az erős, jóképű kutya igen gondos nevelést és következetes bánásmódot igényel. A tanítás során mindvégig a harmóniára kell törekedni. Aki eddig még nem sok tapasztalatot szerzett a kutyákkal, annak kifejezetten nem ajánlott ez a fajta. Sajnos túlságosan is sok dobermann válik neurotikussá a nem megfelelő nevelés miatt – az ilyen kutya félénk vagy ideges lesz, holott alaptermészete szerint nyugodtnak és kiszámíthatónak kellene lennie. A dobermannal mindig egyértelműen és tisztességesen kell viselkedni; soha nem szabad megütni, és arra is vigyázni kell, hogy ne érezze magát zaklatva. A nyugodt, természetes tekintéllyel rendelkező gazda viszont a legjobb tulajdonságokat hozhatja ki belőle. Ez a kutya igen gyorsan tanulja meg az új parancsokat, és szívesen teljesíti is azokat.

Mozgásigénye: A dobermann testfelépítése a gyorsaságot szolgálja, s ehhez rendkívül nagy kitartás társul. Ez a kutya nem éri be a naponkénti sétával a környéken. Szívesen végez bármilyen testmozgást – úszást, futást, hancúrozást labdázást, vagy a gazdájával való kocogást. Erre naponta nagyjából egy órát kell szánni. Ha egyébként eleget mozoghat, ez a kutya a lakásban nyugodtan viselkedik.

Alkalmazásai: A fajta ideális azok számára, akik kutyás sportágakban szeretnének versenyeztetni. Gyakran tanítják be vadászati gyakorlatokra, amelyekben kiemelkedő teljesítményt nyújt. Nem szabad túl korán kezdeni az edzéseket, és eleinte nem is szabad azokat túlzásba vinni. A dobermannak „éretté” kell válnia ahhoz, hogy komolyan munkához láthasson. A dobermann jó teljesítményt nyújt az ügyességi és engedelmességi számokban is – de ehhez igen sok időt kell ráfordítani.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Dobermann

Forrás: http://www.kutya-tar.hu/fajtak/dobermann