 |
| Tacskó |
Származási hely: Németország
Eredeti feladata: Vadászkutya a nyúl, a borz, a vaddisznó, a szarvas és a róka vadászatához (föld fölött és föld alatt is).
Eredeti neve: Dachshund
Eredete: A fajtacsoport „őse” a rövid szőrű tacskó volt; a hosszú szőrű és a szálkás szőrű változat más fajtákkal való keresztezések eredményeként alakult ki.
Megjelenése
Teste: A tacskónak hosszú teste, magas marja, vízszintes háta, enyhén ívelt lágyéka, hosszú, széles és izmos fara van. A marmagasság felső kétharmadát maga a mellkas, alsó egyharmadát a mellkas és a talaj közti távolság teszi ki. A farok a hát vonalában folytatódik, és nem lehet túl ívelt. Hasa mérsékelten felhúzott. Testének elülső része izmos, széles és alacsony; a mellkas szemből nézve ovális alakú. A jól fejlett mellkas legmélyebb pontja pontosan a mellső láb mögé esik. A szegycsont erőteljes és annyira előreugró, hogy két oldalán egy-egy mélyedés látható. A váll hosszú és hátrahúzott. Egyenes és párhuzamos lábain jól kirajzolódnak az ízületek. Mancsai zártak, lábujjai ívesek. Feszes, izmos nyakát magasan és kissé ívelten tartja.
Feje: A hosszú fej egyenletesen keskenyedik az orr felé, de nem hegyes. A stop nem túl feltűnő – minél kevésbé feltűnő, annál jobb –, az orrnyereg pedig enyhén íves. Keskeny ajkai feszesek. A magasan tűzött fülek szépen lekerekítettek, nem lehetnek sem hegyesek, sem hátrahajlók. A fül elülső széle a pofa mellett csüng. Ovális alakú, közepes nagyságú szemeinek tekintete nem lehet átható. A tacskó harapása ollós vagy harapófogós.
Marmagasság minimum: 16-25 cm
Testtömege:
- a tacskó súlya nem haladhatja meg a 9 kg-ot.
- a törpetacskó súlya 5-7 kg.
- a kaninchen mintegy 4 kg-ot nyom.
Szőrzete: A fajtának három szőrzetváltozata van: a rövid szőrű, a hosszú szőrű és a szálkás szőrű. A rövid szőrű tacskó szőrzete rövid, sűrű, fényes és a testéhez simuló. A szálkás szőrű tacskó egész testét sűrű, tömött, merev szálakból álló fedőszőrzet és sűrű aljszőrzet borítja. Az arcorri részen bajuszt és szakállt visel, s a szemöldöke is bozontos. A szálkás szőrű tacskó fülein igen rövid a szőr. A hosszú szőrű tacskóra a hosszú, csillogó, selymes tapintású szőr jellemző. A fedőszőrök a test alsó részén, a derékon, a farkon és a füleken még hosszabbak.
Színei: A tacskókat számos különböző színben tenyésztik:
- Egyszínű vörös. E kutya színe a sárgásvöröstől a sötétvörösig terjedhet, s a szőrzetben elszórtan fekete szőrszálak is lehetnek. A fehér rajzolat nem kívánatos. A tiszta vörös szőrzetű állatok ebben a színben ideálisak.
- Kétszínű. Fekete vagy barna az alapszíne, rozsdás vagy sárgás cservörös rajzolattal a szem fölött, a száj két oldalán, az alsó ajkakon, a fül belsejében, a lábakon, a farok alsó oldalán és a végbélnyílás körül. A fehér színű, illetve a túl nagy cserbarna rajzolat nem kívánatos.
- Foltos vagy csíkos. Az ilyen kutya fekete, vörös vagy szürke alapszínén egyenletes eloszlású világosabb foltok, illetve csíkok láthatók; egyik szín sem lehet domináns. A tigriscsíkos egyedek szeme olykor kék színű, de ez nem kívánatos. A csíkos tacskó sárga vagy vörös alapszínű, sötétebb csíkokkal; ez a változat nem gyakori.
A fenti három színváltozat mellett mások is megengedettek, például a szálkás szőrű tacskónál oly népszerű „vadkanszínezet”. Noha mindhárom szőrzetváltozatnál sok megengedett szín van, a rövid és hosszú szőrű tacskókat főként vörös és fekete-cserbarna színben tenyésztik, emellett néha barna-cserbarna, és ritkán csíkos színben is. A szálkás szőrű tacskót szinte kizárólag a vadkanszínezetben tenyésztik, ritkábban pedig fekete-cserbarna színben.
Alomszáma: 4-6 kölyök
Várható élettartama: 10-14 év
Jelleme:
A tacskó eleven, közismerten értelmes, találékony és okos kutya. Nem a legengedelmesebb fajta, az akaratossága néha már komikus. A tacskó csupa ellentét. A terepen igen bátor, szívós és kitartó, odahaza azonban szereti a megszokott kényelmet, nagyon vágyik a figyelemre, és szemmel láthatóan kétségbe esik, ha szigorúan beszélnek vele. Ragaszkodik a gazdájához, és nem szereti, ha magára hagyják, bár hajlamos arra, hogy vadászösztöne hatására magányos felfedezőurakra induljon. A tacskó többnyire energikus és mozgékony, de nem szilaj. Csak akkor ugat, ha ismeretlen zajokat hall, s ha igazán bátor, meg is kísérli megállítani a betolakodót. Kiváló a szimata. Viselkedésére a rendíthetetlen eltökéltség jellemző: ha egyszer elhatároz valamit, rendkívül ügyesen tudja manipulálni a gazdáját a cél elérése érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése