A kutyák és az ember

A kép csak illusztráció!

A kutyák és az emberek történelme, már a kezdetektől összefonódott, de egy kérdés megválaszolatlan: mi választottuk a kutyákat, vagy a kutyák választottak minket?

A kutyák történelme megmutatja, hogyan alakultak át vérengző vadállatokból, otthonainkat őrző házi kedvencekké. E barátság kialakulása az emberiség korai szakaszára tehető, ugyanis e két faj kisegítette egymást. Az embernek segítségre volt szüksége a vadászatban, amire a kutyák alkalmasak voltak. Találkozásuk valószínűleg úgy történhetett, hogy az emberi vadászokat követték, majd rájöttek, hogy az emberek maradékot hagynak maguk után. A könnyű zsákmány reményében pedig követték őket, egyre közelebb, és közelebb somfordáltak. Majd, egy alkalommal a két faj segített egymásnak, megosztoztak, és megmaradt bennük a kellemes élmény. A kutyák szaglása és hallása fejlettebb az emberénél, így nagy segítséget nyújtottak a vadászatban, míg az emberek menedéket, élelmet és meleget adtak cserébe a segítő mancsokért.

Egy másik elképzelés szerint, a kutyák ősei – a farkasokhoz hasonlóan – falkákban vadásztak, s közben magukra hagyták kicsinyeiket. A kölyköket megtalálták az emberek és magukhoz vették őket gyermekeik játékszerének, ezekből a játékszerekből végül családtagok lettek.

A szoros kapcsolat meglazulni látszott, mikor az ember elkerített állatokat neveltek és ettek, hisz ekkor már nem volt igény a kutya vadásztudományára, de az ebeket saját és állataik védelmére továbbra is tartották.

Ne öld, védd meg!

Az embernek először azt kellett megtanítania az ebeknek, hogy immáron nem megölniük kellett a juhokat, hanem őrizni őket.

A kutyák ősei valószínűleg kisebbek voltak mint a legtöbb mai rokonuk, akkorák lehettek, mint egy nagyobb tacskó. Ennek a feltételezésnek az oka, hogy ha a kutyák ősei németjuhász méretűek lettek volna, nem lett volna szükségük az emberek segítségére, illetve az emberek nem tarthatták volna őket a maguk közelében, mert félő hogy nem őrizték, inkább megették volna a tenyésztett juhokat, kecskéket.

A juh őrzésétől, már csak egy apró lépés volt megtanulniuk védelmezni a gazdáik családjait, s az így kitanított kutyák óriási értéket képviseltek.

I.e. 1500-ban az ember elkezdte lejegyezni történelmét. A régészek több kutyákról szóló feljegyzést is találtak:

Etiópiában, annyira értékesnek tartották a kutyákat, hogy több ízben is megválasztották őket királyuknak.

Egyiptomban az ebeket akkora tisztelet övezte, hogy még egy istent is megformáztak róluk.

A kutyák és az emberek barátsága a mai napig szoros, azonban e kapcsolat már sokkal kevésbé szól a létfenntartásról. Annak idején bizonyára elképzelhetetlen lett volna, hogy egyszer puha párnákat, kiscipőt, divatos napszemüveget fogunk vásárolni ezeknek az ebeknek.