Kutya testfelépítése

A kép csak illusztráció!

Nagy méret- és formabeli különbségeik ellenére a kutyáknak megegyeznek az alapvető genetikai és élettani tulajdonságaik.

A kutyák futáshoz alkalmazkodott izomzattal, végtagszerkezettel és keringési rendszerrel rendelkező négylábú emlősök. Harminckilenc pár kromoszómájuk van (az embereknek huszonhat), 319 csontból álló csontvázuk és 42 felnőttkori foguk, amelyek tökéletesen idomultak a hús aprításához és tépéséhez. Végtagszerkezetük és izomzatuk lehetővé teszi számukra, illetve vad őseik számára, hogy fáradság nélkül huzamosabb ideig tudjanak futni lábujjaikon. Szívük és tüdejük energikus testük vérrel, illetve oxigénnel való ellátása érdekében aránylag nagy. Röviden: a természet a kutyákat ragadozóknak teremtette.

Az előteljes Elhoundnak az időjárási viszontagságától védő sűrű bundája van, nem úgy, mint a shar peinek, amelynek laza bőrredői és nagyon vékony, egyenes szőrű bundája van.

A kutyák testmérete széles skálán mozog: az ír farkaskutyának például egyméteres a marmagassága, míg a csivava 12 cm-re magasodik a földtől. Szőrük színe és vastagsága is igen sokféle - a gyönyörűre nyírt afgán agártól, a szinte szőrtelen mexikói kopaszkutyáig. Szelektív pároztatással az ember több jellegzetességét megváltoztatta a kutyáknak. A németjuhász (amely a legközelebb áll a kutya rókaféle őséhez) egy jól kiegyensúlyozott kutya: hosszú szőrű bundája van, jó izomzatú végtagokkal rendelkezik, amelyek hosszabb futásokra elegendő erővel látják el. Hosszú a pofája, és fogaival jól megtudja ragadni áldozatát. Más fajok viszont kevésbé szerencsések. A buldogoknak például görbe lábuk és nyomott pofájuk van, illetve légzési nehézségekkel találkozhatunk náluk; az ír szetterek egy gyógyíthatatlan, örökletes szembetegségre hajlamosak, míg a King Charles spánielek 50 %- kal nagyobb eséllyel lesznek szívbetegek öt éves korukra, mint a többi kutyafajta.

Bőr és bundázat

Néhány kivételtől eltekintve minden kutya testét egyenes vagy hullámos szőr borítja. A szőrhagymákhoz kicsiny izmok tapadnak, amelyek stressz hatására felállítják a szőrszálakat. Ezenkívül az orr körül érzékeny tapintószőrök alkotta bajusz helyezkedik el. 

A kutyák szőrzete más háziállatokéhoz képest változatosabb. A szőrzet jellege jól mutatja a fajta földrajzi származási helyét. A kutyáknak háromféle szőrtípusa van, az ún. koronaszőr (főleg a nyak, a hát, a comb tájékán található), a fedő vagy védőszőr, valamint az aljszőr vagy pehelyszőr. A szőrzet stílusát e három típus aránya, vastagsága és eloszlása határozza meg. Az egyes szőrtípusok sűrűsége a különböző fajtáknál szintén nagy változatosságot mutat. A hosszú, meleg bunda elterjedt az Észak-Ázsiából származó fajtáknál, pl. a pekinginél (amely teljesen eltér az afrikai származású, vékony, rövidszőrű Rhodesain ridgebacknél). A meleg éghajlatokról származó fajták általában rövidszőrűek, így szőrzetűk majdnem vízálló és jó szigetelést biztosít. A drótszőrű fajtáknak vastagabb fedőszőrzetük van, amely tökéletes védelmet nyújt időjárási hatások és a harapás ellen is. A legtöbb fajta évenként vedlik, habár ez a ciklus bizonyos mértékben függ a hőmérséklettől, a nappali órák számától, a hormonális tényezőktől, illetve az étrendtől és a genetikai adottságtól is. Ősszel, ahogy a nappalok rövidebbek lesznek, a kutyák szőrzete megvastagszik, szőrszálaik hosszabbak lesznek, amit aztán tavasszal - amikor a vastag bunda fölöslegessé válik - levedlenek. A szőrnövekedés a nyári hónapokban a leglassúbb. Mancsaikat nagyon erős bőrszövet borítja, talppárnáikat kemény, ellenálló hámréteg védi. A talppárnák bőrének rugalmasságát izzadságmirigyek segítik.

Csontváz

A kutya csontváza robusztus szerkezet, amely tökéletes vázat biztosít a test számára. Erős koponyáját és füleit és szemeit védő mélyedések találhatók, a nyaki csigolyák nyúlványain erős izmok tapadnak. A lapockák csak izmok révén kapcsolódnak a törzshöz, és ez a futáshoz kivételes hajlékonyságot biztosít. A hosszú bordák alkotta mellkas védi a létfontosságú szerveket. Válla és csípője tengelyként szolgál lábainak kecses, összehangolt mozgását. Az első és a hátsó lábak közti súlyeloszlás nagyjából egyenlő.

A csontok izületek révén kapcsolódnak egymáshoz, míg az izmokat inak kötik a csontokhoz. A kutyák ina jól fejlettek, az ínszalagsérülés ritka, de túlzott terhelés hatására egyes inak elszakadhatnak. Az egyik leggyengébb pont a térd, amely sok középkorú, túlsúlyos sántító kutya bajának a forrása lehet.

Három alapfejformát különböztetünk meg: keskeny koponya hosszú pofával (dolcocephalikus fej - mint a vizsláé) és széles fej a rövid pofával (brachycephalikus fej - mint a bokszeré, amely a rövid orrú mopsznál vitték a végletekig, amelynek szinte nincs orra).

A legtöbb kutyának jó adottságaik vannak a hosszú távú futáshoz. Lapockáik és medencecsontjuk elrendeződése, lábcsontjaik és gerincoszlopuk ízesülése a legtöbb fajtának könnyed, gyors mozgást tesz lehetővé. Némely fajtát úgy tenyésztettek, hogy bizonyos járásmódot hangsúlyozzanak: pl. a német juhász "repülő ügetéséről" híres - mintha siklana a föld felett, habár egyik lába mindig a földet éri. Az angol agarak - amelyeket gyorsaságuk miatt tenyésztettek ki - akkor érzik magukat a legjobban, ha galoppozhatnak. Gerincoszlopuk rendkívül hajlékony, ami lehetővé teszi számukra, hogy mind a négy lábukat egyszerre kinyújthassák - így mindegyik a levegőben van. A rövid lábú tacskókat föld alatti borzvadászatra tenyésztették ki, és kolbászszerű formájuk miatt könnyen be tudnak bújni a szűk járatokba is.

Izomzat és keringési rendszer

Az egészséges kutyák jó mozgásúak. Könnyed járásukat három izomtípus irányítja: a sima izom, amelynek a zsigerek mozgásában van szerepe, a szívizom, amely a szívet mozgatja; és a vázizomzat, amelyet a kutya akaratlagosan irányít; és ami lehetővé teszi számukra a mozgást. A legerősebb vázizmok az állkapocs mozgatásában részt vevő izmok, ezek segítségével tud a kutya erősen harapni vagy valamit megragadni. Hasonló izmok a combokban is találhatók, amelyek a futás során előrelökik a testet. A nyakizmok révén több mint 220 fokban tudja forgatni a fejét. Emellett a testjelek leadásakor fontos fül és farok is jól ellátott izommal. Az izomsorvadás oka lehet az izom ritka használata, vagy - ritkább esetekben - a beidegzés megsérülése. A napi rendszeres mozgás ezért elkerülhetetlen, fiatal kutyáknak napi háromszori testmozgásra van szükség.

A keringési rendszer

A kutyák született futók, hatékony keringési rendszerük egyszerre képes bőséges oxigénnel ellátni szervezetüket, és elszállítani az anyagcsere során képződött bomlástermékeket.

Az agy 10 és 20 % között kap a szív által pumpált vérből, ez az arány állandó, függetlenül attól, mit csinál éppen a kutya. Intenzív mozgás közben a szív által pumpált vér 90%- át az izmok kapják meg az állat nagyobb állóképességének elérésére.

A vérsejtek, amint a testben keringenek, összegyűjtik a bomlástermékeket, és a májba szállítják, ahol a "méregtelenítés" folyik. A sejtek ezután a tüdőbe kerülnek, ahol leadják a szén-dioxidot és felveszik a létfontosságú oxigént. A friss vérben az oxigént a vörösvérsejtek szállítják az egyes szervekhez, ahol leadják azt a sejteknek.

Érzékszervek

A kutya öt érzékszervének működése eltér az emberétől. Szaglásuk érzékeny, kifinomult, ez az állat legfejlettebb érzékszerve. Emiatt használnak kutyákat eltűnt személyek vagy kábítószerek és robbanóanyagok felkutatására. Néhány fajtának fejlettebb a szaglása, mint másoknak: a német juhászoknak és a vérebeknek pl. sokkal hatékonyabb, mint a rövid orrú fajtáknak (pl. mopsz). Úgy becsülik, hogy a kutyák szaglása legalább százszor jobb, mint az emberé. A kutyáknak általában 200 millió szagló receptoruk van (az embereknek 5 millió), és agyuk szaglásér felelős része is arányosan nagyobb.

Az orruk köztudottan nedves, ez elősegíti a szaganyag érzékelését, és továbbítását az orrnyálkahártyához, amely az orrban található vékony csontlemezkék felületét borítja. Ezen a tekervényes lemezfelületen megtapad az illatanyag, és ez indítja az ingert az agy szaglóközpontjába. A Jacobson - féle szerv az orrüreg nyálkahártyája alatt lévő vakon végződő járat, amelynek a szájpadlás felé is van kivezető nyílása. Fontos szerepet tölt be a nemi illatok érzékelésében és a megfelelő partner megtalálásában.

A testszagok a kutya testén található különféle mirigyek váladékától származhatnak (nyál, fülváladék, végbélnyílásnál és a farok tövénél lévő mirigyek). Ezek mindegyike információt nyújt az állat nemi állapotáról, illetve ezekkel jelöli ki területét is. A bűzmirigyek minden ürítés után ferromongazdag váladékot ürítenek, amely oly egyedi, mint az embereknél az ujjlenyomat.

A szaglással ellentétben a kutya ízérzékelése nagyon gyenge. Az embereknek hatszor annyi ízlelőbimbója van, mint a kutyáknak. A kutyák nyelve érdesnek tűnik, mivel felülete tele van apró dudorokkal, papillákkal, amelyeken az ízlelő receptorok helyezkednek el. Ha magukra hagyják őket, és egyedül kell megszerezniük a táplálékot, a kutyák majdnem mindent megesznek. Elsősorban a szaga alapján közelítenek a táplálékhoz, aztán az ízlelő és a tapintó receptorok veszik át a szerepet. A savas, illetve savanyú ízeket az egész nyelvükön, az édeset a nyelv oldalán, a sósat az oldalán és az alján érzékelik.

A kutyák hallás nagyon éles. Képesek az ember által hallható frekvenciasávon túl is meghallani hangokat, gyakran nagy távolságból is. Sok ősi fajtának nagy, felálló fülei vannak, és a legtöbb kutya mozgatni is tudja azt, ami hozzájárul ahhoz, hogy akár négyszer olyan távolról is meghalljanak hangokat, mint az ember.

A kutyák érzékenyek az érintésre. A pofájuk körüli bajuszszálakat - amelyeket akaratlagosan tudnak mozgatni - nagyon sok idegrost kapcsolódik, és így még a levegő áramlását is érzékelik. Az egymás közötti kommunikációban az érintést és a szaglást is használják, így a fajtársakkal való kapcsolatteremtésben az érintés fontos szerepet játszik.

A kutyák összebújnak, hogy melegítsék egymást, nyalogatják és pofozgatják társaikat a dominancia-viszonyok kialakításakor.

Látásuk kevésbé éles, mint a szaglásuk. Arányaiban nagyobb szaruhártyájuk van, mint az embereknek, ezért éjszaka igen jól látnak. A retina központi részén lévő csapok és pálcikák (látóreceptorok) száma és aránya kevésbé éles és kevésbé jó színlátást tesz lehetővé. Szemük elhelyezkedése fajtánként változik. Sok vadászkutya - mint a whippetek és az agarak - szeme a koponya oldalán helyezkedik el, ami jó perifériás látást biztosít a vad űzésében. Más fajták szemei - mint pl. a vérebek és a boxerek - inkább a koponya elülső részén foglal helyet, ami viszont jó térlátást biztosít számukra. A kutyáknak van egy ún. "harmadik szemhéjuk" is, ami tulajdonképpen egy nyálkahártya-kettőzet a belső szemzugban, ami védi a szemet. Ezt nem tudják akaratlagosan mozgatni, de ha szemüket az izmok beljebb húzzák a szemüregbe, akkor ráhúzódik a szemgolyóra.

Több állatnak tulajdonítanak hatodik érzéket, amivel megérzik, mikor lesz természeti katasztrófa, vagy ha a család egyik tagja közeledik. A kutyák nagyon intelligens teremtmények, és több kutyatulajdonos állítja, kutyája megérzi, milyen a hangulata, vagy hogy kutyájuk megpróbálja nekik elmondani, ha valami baj történt. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a kutyáknak van egy elektromágneses érzékük, amivel megérzik a földmozgásokat és rezgéseket, s amitől hazatalálhatnak még nagy távolságokból is.